Új élet kezdődik. Most.

Megmagyarázhatatlan boldogság. A legcsodálatosabb érzés. Amikor nem másokért, nem másért, hanem önmagadért vagy boldog. Mikor te magad sem érted miért. Mikor minden annyira tökéletlenül tökéletes, hogy már-már magad sem hiszed el. Mikor azt érzed, hogy szárnyak nélkül szárnyalsz. Mikor a lelked kilépve a testedből táncra perdül. Ha bármikor is ezt érzed, engedd el magad! Add át magad a szenvedélynek, az érzéseknek. Táncolj, nevess, énekelj. Tedd azt, amit a belsőd diktál. Hidd el nekem fantasztikus lesz. 

Hidd el nekem, hogy ha két embernek találkoznia kell, akkor találkozni is fog. Nem véletlenek sorozataként, hanem az Élet rendezi nekünk. Ha először nem veszed észre, újabb alkalmat kapsz. Ha másodszor visszautasítod, hidd el a Sors eléd görgeti a következőt. És nem adja fel. Még ha te nem is látod, még ha te nem is akarod, Ő tudja. Te ellenkezel, próbálsz más úton járni, de Ő nem fogja feladni. A láthatatlan szálak már köztetek futnak. És addig fog taszigálni, lökni vagy végső elkeseredésében rugdosni, míg észre nem veszitek, hogy nektek dolgotok van egymással. Akkor majd végre megnyugszik, és újra kisüt a nap. 

Magyarországon töltöttem egy hetet. Megkaptam valakitől, hogy könnyen mondok bármit is a „habostorta” életemmel. Azért érdekelne, hogy az én csupa tejszínhab életemet ki vállalná be? Engem ne irigyeljen senki. A lehetőség adott bárkinek. Fel lehet szállni arra a gépre, ami a lehetséges kánaánba vezet. Mindenkinek adott, hogy kilépjen az addigi életéből és kezdjen egy teljesen újat. Csak szólok nem lesz könnyű. Tele lesz buktatóval. Rengetegszer el fogsz botlani az úton. A nap sem fog sütni. Sőt néha szakadni fog az eső, villámlani, dörögni fog. Fázni fogsz és félni. De hidd el nekem, ha lesz erőd, újra ragyogni fog a nap. Ha lesz hited, mindig lesz egy kéz, aki felemel. Nekem volt hitem és erőm is. Túl vagyok a nehezén. De most látom igazán, hogy mennyire az elején vagyok mindennek. De ugye tudjuk már, hogy nem a cél a lényeg, hanem az út, amin jársz. És egy a lényeg, bármi is történik veled, bárhová is sodor az élet: Élvezd…

Minél mélyebbre kerülsz, annál jobban értékeled majd a magasat. Minél jobban fázol, annál jobban fog esni a melegség. Csak az tudja igazán értékelni a jót, aki a rossznak minden skáláját végigénekelte. Érezd át a negatívot, értékeld, fürödj meg benne. És ha minden porcikád érzi már, ha a csontodig hatolt, akkor vagy felkészülve újra a napfényre, akkor nem fogja égetni a bőröd. Bármilyen forró is lesz, sütkérezni fogsz benne. 

Én egy normális, felnőtt kapcsolatra vágyom. Olyan társra, aki gyermekeim apja lesz és társam akár egy életen át. Akire számíthatok, akinek számítok. És aki rám is számít, bármi is történik vele. Aki számol velem. Aki egyenrangúnak gondol, de aki mellett gyenge nő lehetek. Akire felnézhetek, mint egy igazi férfira. Minden szempontból. Akit inspirálok. Aki mellett élményekkel gazdagszom. Aki mellett kiteljesedhetek, mint nő, pár, barát, szerető és gyermekeink anyja. És egyáltalán az élet minden területén. Mert bármennyire is lerombolódtak az ilyen fajta álmaim, bármennyire is nehéz tervezni már, de én akkor is, hiszek még a csodákban. 

Véletlenek nincsenek. Minden eleve úgy van, ahogy lennie kell. Soha senkivel nem találkozol ok nélkül. Vannak turisták, tanítók, tanítványok. Lesz olyan, aki fogja a kezed, lesz, aki ellöki. Lesz, ki mosolyog veled, lesz, aki rajtad. Lesz olyan is, aki veled sír, és lesz, aki miattad. De lesz olyan is, akiért te hullajtasz majd könnyeket. De egyet soha ne felejts: mindenki adni fog neked. Olyan nem lehet, hogy elvesz tőled vagy belőled. Az okokat kell megtalálnod, a következtetéseket levonnod és akkor rádöbbensz, hogy minden egyes emberi találkozással csak több leszel. 

Tudod, minden okkal történik. Minden egyes elhullajtott könnycsepp helyett milliónyi boldogságot fogsz kapni. Ezt most még nem látod, nem érzed és hihetetlennek tűnik. De hidd el nekem így lesz. Semmi sem történik véletlenül. Az életed könyvének minden egyes fejezete okkal íródik. Az előszónál még nem érted, a kifejtésnél zokogsz, de az utolsó oldalon akkor is happy end lesz. Viszont ahhoz, hogy megtudd és megértsd, végig kell olvasnod az előző több száz oldalt is, mert csak úgy lesz kerek egész a történet. És akkor túl minden fejezeten, az ágyad sarkában, pokrócba vackolva, tested minden porcikáját átjárja valami elmondhatatlan, megfoghatatlan. És újra sírsz. De már örömödben. 

Egyszer csak elérkezik az a pillanat az életedben, amikor hirtelen minden világos lesz. Amikor összeállnak a kis mozaikdarabkák és rádöbbensz. És váratlanul felnevetsz. Az összes küzdésed, könnycsepped, fájdalmad értelmet nyer. Gondolatban újraéled az egészet. És már érted, hogy mi miért történt. És tudod, ha bármi is, akárcsak egy kicsit is máshogy lett volna, akkor most nem itt, nem így és nem vele ülnél. És felszabadultan csak egyet mondasz: megérte. 

Figyelj! Most lehet, hogy kemény leszek, de szedd össze magad! Az önsajnálatból, szenvedésből, könnycseppekből elég volt. Ez az időszak véget ért. Kitomboltad magad, eleget nyalogattad a sebeid. Most már állj föl! Bármit elérhetsz, bármit megvalósíthatsz, csak egyetlen teendőd van: hinni. Hinni önmagadban, hogy képes vagy rá. Szóval kelj fel és mosolyogj! Ez az első lépés. 

Amikor az élet eléd pakol egy hatalmas kupac szemetet, az csak azért van, hogy megmutassa igenis képes vagy eltakarítani magad elől, hogy újra tisztán láss, szagolj és érezz. Hidd el nekem, pont akkora lesz az a kupac, amivel meg tudsz birkózni. Akkorát soha nem fogsz kapni, hogy belefulladj. A feladatot megoldod majd, és a vele járó munka csak erősíteni fog. Nemesíteni. Meg fogsz keményedni. És mikor jól végezted dolgod, már pontosan fogod tudni, hogy mindezt miért kaptad a nyakadba. És a következő, akár még nagyobb kupaccal is elbánsz majd. Mert innentől érzed már, hogy nincs lehetetlen.