Új élet kezdődik. Most.

Léna életét viccesen, esetlenül és menthetetlenül bridzsitdzsonsz-osan éli. Ő a legjobb barátnőm. Vagy a húgom, esetleg a nővérem. Léna lehetsz akár te is, lehetek akár én is. Mindenkinek van egy Lénája, mindenki volt már egy kicsit Léna néha néha. 

Most pedig fogadjátok sok szeretettel Lénát, és az ő első történetét. 

Ti játszottátok már azt a játékot, hogy megnézitek az embereket a boltban a kasszánál, hogy miket vásárolnak és kitaláljátok, elképzelitek milyet életet élhetnek? Én már milliószor. Hát ma erősen elgondolkodtam, hogy rólam mit gondolhatnak: müzli, 0%-os joghurt és egy üveg bor. Alkoholista, önértékelési problémákkal küzdő szingli, hétvége előtt áll. Elgondolkodtam, ha tetéztem volna egy csomag óvszerrel, az milyen irányba vitte volna el mások gondolatait. 

1.: Nagyon vagány, fogyózik, és kellemes estéje lesz egy hiperszuper pasassal. És persze akkora balek, hogy ő veszi az óvszert és a bort.

2.: Kurvára nincs senkije, de megvette a gumit, hogy úgy tűnjön mintha. Egyedül megissza a bort, és sírva beteszi a fiókba a kotont. Éjszaka pedig müzlit eszik könnyek között.

3.: Kétségbeesett szingli picsa, aki mindenképpen fel akar valakit ma szedni. Részegen. 

4.: Hosszú kapcsolata van, a pasija is fogyózik, és csak azért nem szed gyógyszert, mert ahhoz a havi egyhez az óvszer jobban megéri. A bor pedig sutyiban fog elfogyni, mert zugivó is boldogtalanságában. 

Még szerencse, hogy a gumi végül ott maradt. 

"Szia!

Olvasom az írásaidat...Ámulok...Hogy milyen érző, szenvedélyes Nő vagy...

Amikor először találkoztunk, már felfedeztem a nagy szíved...És csak azt szeretném kifejezni, így látatlanból is, hogy becsülöm a hullámvölgyeidet a hullámhegyeiddel...Olyan emberi, ahogy szavakba öntöd. Nagyon erős nő vagy!
Nekem ez nagyon szimpatikus.
Sokszor rágódom én is sok mindenen...Ez ilyen női tulajdonság...Szóval nagyon átérzem...
Sokszor puszillak,
egy csodálód"

"Szia!
Hogy vagy? Milyen kint az életed?
Valójában azért írtam, mert most értem a blogot utolsó bejegyzésének a végére.
Felnézek rád! Ennyit tudok írni. felnézek rád, mert rengeteg olyan dolgon átmentél amit más még csak hírből sem ismer. És ahogy észrevettem felálltál belőle. Ha még nem is teljesen, de szinte már mondhatni ezt is. Sajnálom már,hogy nem ismerhettelek meg jobban, hiszen egy igazán értékes ember, akár barátságát is kihagytam az életben. Egy olyan emberét mint te, aki akár tanácsokat tudott volna adni, akinek lehetett volna segíteni a nehéz időszakon és látni, ahogy felerősödik és újra teljes életet tud élni. Így a 30-on túl is.
Nem is rabolom tovább az időd. Gratulálok neked, hogy ilyen erős ember vagy és mindezeket a dolgokat, akadályokat, bukkanókat letudtad, szinte egyedül küzdeni. Fel tudtál adni "mindent" és új életet kezdeni.
Remélem a blogod sok emberre még hatással lesz és követik a példádat.
Legyen a továbbiakban ragyogó, gyönyörű napod:)"

"hi

elég komoly kis blogod van. El kellene az embereknek ebből egy nagy kanál. Jókat írsz, jó a hozzáállásod, jó nagy az akaraterőd, és Jó nagy az életkedved. Még ha ez nem is volt mindig így. Ma olvastam a blogodat, vagy mi az, meg láttam a multkor mennyit futottál. Kinyílt a szemem. Nem szoktam így gratulálgatni. Teljesen méltó embernek tartalak arra, hogy elmondjam a véleményem(még ha nem is kérdezted) nyilvánvaló "annyira" nem ismerlek. Viszont a rezgéseidben ahogy hajlítod a szavaidat amit a tetteidről írsz. hmm...............megvettem. Meggyőző és tanulságos."

"Szia, Tegnap fedeztem fel ezt a blogot, a facebookon likolta egy ismerősöm. Nagyon örültem neki! Azóta nekem is ez lett a jelszavam! Új élet kezdődik most! Engem is elhagyott a férjem 2 hónapja és prábálom összekaparni magam. Én már régóta itt élek de ugyanúgy küzdenem kell az új munkahelyemen es munka után esti fősulin vizsgák stb. de legalább lekötöm magam és nem otthon bőgők. A soraid erőt adnak és jó érzés hogy nem vagyok egyedül hasonló élethelyzetben. Sok jó tanácsot is kapok és igyekszem megfogadni. Varom a többi bejegyzést! Sok sikert és erőt neked! egy rajongó es sorstárs PS. én is Dublinban élek, szívesen megismernélek, biztos lenne miről dumálnunk!"

"Nagyon jó amit írtál!!!"

"Imádom a blogodat az összeseset elolvastam. Mindig Te legyél a legfontosabb magadnak, ne feledd "úri" nőnek maradni, és az idő ahogy mondtad jó barát, drukkolok neked!"

"Imádom a blogod minden betűjét, mondatát olvasni."

"Jók az írásaid! Fel fejjel."

"Hu...mintha a szavaimat írtad volna le...most találtam rád:) túléltem én is, te is túl fogod!!!! Ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz!!!"

"Elolvastam a blogodat és meg kell, mondjam, hogy nagyon tetszik, ahogy fogalmazol, s ahogy bánsz a szavakkal!" 

"Szia Drága!
Nagyon örvendek, hogy megtaláltalak. Mintha az én szavaimat, gondolataimat írnád le, és nagyon becsüllek a bátorságodért, hogy ezt le is írod. Sok minden történt velem, amiről még magammal sem merek beszelni, nemhogy másokkal.
(…)KÜZDENI< KÜZDENI ÉS ÚJRA CSAK KÜZDENI!!!!
Sajnos de ez az ÉLET!!!
Es bárhogy is alakult, hidd el, oka volt. Amire majd később te is rájössz!
Sok mindent tartogathat ez az Élet, csak nyitott szemmel kell járni!
Örvendek neked:)
Sok puszi"

„A blogod nagyon király. függőséget okoz. Igen! Amikor kiraktad, addig olvastam, amíg volt mit. Utána pedig jött a meglepi, vagy másnap, vagy harmadnap. Délután elakadtam a melóval. Gondoltam, ránézek, elolvasom az utolsó egy-két bejegyzést. De te szorgalmas voltál és sokat tettél ki. Vagy este 8-ig olvastam, nem bírtam abbahagyni. Itt meg kérdezgettek, hogy min dolgozom olyan elmélyülten.... még jó, hogy itt is lakom.”

„szia... Olvasom amiket írtál és hidd el habzsolom minden betűjét... nagyon tetszenek...  ...kicsit tényleg Carry-s ennél fogva még jobban tetszik. Pontosan bele tudlak képzelni abba a szerepbe....”

Ha jó helyen vagy érzed. Akkor nem kell erőlködni, kapálózni. Egyszerűen csak tudod. Érzed. Akarod. Tested minden porcikáját átjárja. Megnyugtat a közelsége, a hangja, a mosolya, az illata. Egyszerűen csak azt érzed, hogy minden olyan természetes. Minden megy magától. Minden jó. Vele a csend sem kínos. Jó nézni a szemébe hosszú perceken át, eltévedni benne és a saját gondolataidban. Ha nincs veled, azon kapod magad, hogy máson sem jár az agyad csak rajta. Végigéled az együtt töltött pillanatokat és fuldokolsz a hiányától. Mámorítóan vágysz a csókjára, a közelségére, az érintésére. És mikor újra láthatod, táncot jár a lelked. Talán ez a szerelem, talán ez az az érzés, amire vártam és vágytam. És azt hiszem megérkezett… 

Lassan egy éve. Egy éve annak, hogy elkezdődött a pokoljárás és a küzdelem. A vergődés élet és halál, feladás és akarás között. Emlékszem akkor májusban azt ígértem nyilvánosan mindenkinek, hogy hamarosan jobban leszek. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ehhez ennyi idő kell. Ijesztgettek, készítettek rá, hogy nyolc évet nem lehet csak úgy kitörölni, elfelejteni, eldobni. Nem hittem senkinek csak mentem a saját fejem után. Szomjaztam a felejtést, a változást. Hihetetlen, hogy eltelt ennyi  idő, hihetetlen, de már érzem és látom:minden más, megpördült az életem, és már nem bánom. Túléltem. Igen, most szívem szerint kimennék a tengerpartra és beleüvölteném a szélbe és a távolba: TÚLÉLTEM! Az idő minden sebet begyógyít, mondja a hatalmas közhely. És mennyire igaz ez. Csak akarni kell, tudatosan fejlődni és hidd el hamarosan jobban leszel. Egy hosszabb kapcsolatot, sok bántást, fájdalmat, sérelmet nem lehet egyik napról a másikra felejteni. De nem lehetetlen. Hisz bármire képes vagy csak akarni kell. Bár az újrakezdés nem könnyű. Sőt mondhatnám, hogy kurvanehéz. De ilyet rendes lány ugye nem mond és még kevésbé nem ír le sok ember előtt. Majdnem fél éve keresem az újat. Minden értelemben. Új munka, új barátok, új szerelem, új színek, élmények, ízek. Új otthon, új ÉLET. Haladok lépésről lépésre, szembeszélben. És azt hiszem, hogy nem csak túléltem, hanem JÓL vagyok. A második születésnapomat, az újjászületésnapomat, az újéletkezdődik napomat pedig meg fogom ünnepelni minden évben. Hamarosan a fél évet…

Élem az életem. Zajlik, sodor, taszigál. Haladok az árral, vagy néha vele szemben. Rengeteg minden történik, de egyelőre nem tudok róla beszélni és írni. Próbálkoztam, nekifutottam újra és újra, de nem ment. Ez most egy ilyen időszak. Rengeteg dolgot kiírtam már magamból, az elmúlt évem és életem. Tények, érzések, gondolatok. Újrakezdés, talpraállás lépésről lépésre. Sokan írtatok nekem. Többen, mint vártam, jobbakat, mint reméltem. Ezt nagyon köszönöm. Jól esett a kis lelkemnek, épített, újabb erőt adott. Most azt hiszem, már célegyenesben vagyok. És nem adom fel. Továbbra sem. Ha néha el is csüggedek, ha néha könnyes is a szemem, akkor is csak megyek. Tapasztalok, tanulok, figyelek. Élek a mának és bízom a holnapban. És azoknak üzenem, akik olvastak és drukkolnak, hogy hamarosan újra jövök. Mert írni jó. (2013. április 11.- a költészet napja)

Rájöttem és ráeszméltem. Ugyanolyanok vagyunk. Sokszor hangoztatjuk, hogy TI pasik, vagy kapjuk meg az ellentétes nemtől, hogy MI nők. Pedig ez nem így van. Nagyon egyszerű a képlet: emberek.

Gondoljunk csak bele: Néha a nők is tudnak érzéketlenek lenni, vagy nem őszinték. Esetleg ők is játszanak másokkal. Előfordul olyan is, hogy egy pasi nem hazudik, hogy nyílt lapokkal játszik. Sőt olyan is lehet, hogy ő lesz reménytelenül szerelmes valakibe.  És van az úgy, hogy ilyenkor a nő ijed meg. Arra is van példa, hogy egy pasi nem használja ki, ha egy nő részeg és nem cibálja azonnal ágyba. De előfordul, hogy a nő szereti a szexet. Nagyon is. Jobban, mint a férfi. Lehet egy pasi romantikus és írhat szerelmes leveleket. Sőt verseket is. Van olyan mikor a nő nem vágyik gyerekre, házasságra. Előfordul olyan is, hogy a pasi szeret főzni, a nő meg tud szerelni. Rengeteg sztereotípia van, elvárásokkal megfűszerezve. De egy biztos, abba még soha senki nem halt bele, ha adta önmagát. Ez a fontos. Álarcok mögött lehet létezni átmenetileg. De a maszk nem állandó, egy idő után lehullik. Mindenkiről. Azt ne bánd, ha azért ítélnek el, ami vagy, sokkal rosszabb, ha azért szeretnek, ami nem vagy…